muffogda

,,skanzen torta"

Ez a torta egy nagyon kedves párnak készült még júniusban-ban, a skanzenban tartott esküvőjükre.

egészen letisztult volt a díszítés, almák és rezgő volt a fő vezérfonal, így a tortára sem került több. Az egyetlen amit még kértek tőlünk hogy a jól bevált állványunkon tálaljuk a tortát.

A készítés során minden zökkenő mentesen ment, a torták a vártnál gyorsabban elkészültek, a krémek mint egy könnyed felhő úsztak a puha piskótákon. A a rezgőkoszorúk is szép készen várták hogy elfoglalhassák helyüket. A kocsiban arról beszélgettünk, még is min izgulhatunk még, mi mehetne most tönkre...?

A torták hibátlan állapotban tűrték a kiszállítást, még volt vagy másfél óránk a felszolgálásig, elkezdtük hát összerakni az állványt, miután felraktuk a harmadik szintet, és jól meghúztuk a szerkezetet, egyszer csak valami kattanás, majd mikor elengedtük a  tortát... hááááát nem tűnt túl stabilnak... A gyönyörű cintányérokból készült csodaállványzat feladta a szolgálatot. Aki ismer engem azt hinné bapánikoltam, pedig neeeeeeem is... Miután Mrs. Bennett szagoltatott velem egy kis repülősót, s mélyeket lélegeztem az arcom egy papírzacsiba nyomva, ráeszméltünk hogy a Dóra valami okból bekészítette a mindent megmentő fapeckeket. Ezek segítségével végül simán egymásra helyeztük a tortákat. Igaz így kicsit talán túlzás lett a rezgő mennyisége, de a mézeskalács pár talán mindenkit kárpótolt! :)

Bónusz, szuper vicces sztori: A vőfély nagy attrakciót szeretett volna a tortából, de mi nem szerettük volna hogy a pincérek beszambázzanak a - képzeletünkbe vagy már századszor a földön landolt - tortánkkal, így a megfelelő pillanatban nekünk kellett ,,leleplezni" azt ( így állhattunk a torta előtt vagy 5 percig egy terítővel, míg mindenki elfoglalta a helyét... :D ) 

első tervek, rétegrendek, belbecs