muffogda

zila torták

Rég jött már hír kedves kis szilikon barátunkról, úgyhogy most gondoltam megmutatom  hogy él még. nagyszerű ötletnek tűnt megvenni ezt a szuper formát, hisz rengeteg lehetőséget rejt magában, próbáljuk is kihasználni, amikor időnk és a vendégek száma engedi.

mama szülinapi torta

ez egy diós-csokitorta lett volna, de utólagosan átnevezem részeges diós-csokitortára, mert kicsit megbillent a kezem mikor a likőrt hozzáadtam. én csak felakartam vidítani a családot... mindenesetre jobb hogy a desszert után eltelt még pár óra míg kocsiba ültek...

a torta diós piskótából és közöttük csoki ganache-sal(némi kis krémlikőrrel) kezdődött, majd nutellás étcsoki mousse (egy kis likőrel), végül a kis háromszögekből vaníliasodó csordogált ki (ugyancsak picike krémlikőrrel gazdagítva)

mézes-barackos joghurttorta

ez még egy nyári torta volt, bár ízeiben ősszel is elkészíthető lenne. még a nyaralás során kóstolhattam meg életem egyik legfinomabb fagylaltját, Veronában. Borzasztó könnyű tejszínes mandulás fagylaltban temérdek mennyiségű piritott, karamellizált magv és kandírozott gyümölcsök, annyira isteni volt hogy nincsenek rá szavak. most hogy leírtam nem egészen értem hogy jön az a fagyi ehhez a tortához... de ha jól emlékszem a hangulatok és az ízharmóniák tényleg passzoltak. Szóval összességében ez annak az isteni telt ízű fagylaltnak valami torz nagy testvére, vagy mije... 

mézes, fűszeres piskóták szolgáltatták a tésztákat, melyeket megkentem barack lekvárral, közéjük pedig barackos krémet készítettem.
majd jött a joghurt krém. ilyet a muffogda mrs.columbo-ja, Dóra szokott sokat készíteni. görög joghurt, tejszín, citrom és egy kis méz vagy cukor. most annyit változott hogy került bele vanília, kardamom s egy pici gyömbér is.
sajnos a baracknak nincs olyan karakteres íze hogy egymagában helytálljon krémként, legalábbis én ezt tapasztaltam, így nagyon kellett a zila likakból kibuggyanó házi baracklekvár.

A ropógósságot biztosítván, pirított mandula, mogyoró és dió bundába hempergettem. (najó a hempergetés tán nem  a legjobb szó, vagy 1 órán keresztül szenvedtem vele, és a fél konyha dióban úszott utána...)

legalább egy napot pihennie kell, hogy az ízei összeállhassanak. óóó és úgy halottam elég laktató..!